Sóvárgás

Pasizási tanácsok
huszonhatodik fejezet
Amikor Mia kinyitotta a szemét, olyan érzése volt, mintha jégcsákányt állítottak volna a koponyájába. Nyöszörgött, elfordította a fejét a fénytől, és közben meglátta Gabe-et, amint ott állt a hálószobája ajtajában.
Farmer és póló volt rajta, lazán zsebre vágott kézzel álldogált, és figyelte. Mia nem tudta eldönteni, vajon azért találja-e őrjítően szexisnek, mert ritkán látta farmerban, vagy mert egyszerűen ilyen jól állt rajta.
– Szar érzés, ugye? – kérdezte Gabe. Mia nem is próbált úgy tenni, mintha nem értené, mire céloz.
Bólintott, de a mozdulatba belesajdult a feje. Gabe odalépett az ágyhoz és leült mellé.
– A kocsi kint vár. Öltözz fel, hogy indulhassunk.
Mia összehúzta a szemöldökét.
– Hová megyünk? – kérdezte. Meg se akart mozdulni. Ha alhatna még úgy hat órácskát, talán nem fájna ennyire a feje, mikor felébred.
– Hozzám. Öt perced van. Ne várass meg – felelte Gabe kurtán. Mia felhúzta az orrát, miközben Gabe kiment a hálószobából. Ha csak öt percet ad neki, akkor ne is számítson arra, hogy nem fog úgy kinézni, mint akin épp most gázolt át egy pótkocsis teherautó. Csak egy jó forró zuhanyra vágyott, hogy összekaparhassa magát.
Azt sem értette, miért volt rá ilyen pipa Gabe. Mondjuk arra sem emlékezett, hogy került ágyba. Csak arra, hogy mossa a fogát… aztán felébredt.
Gabe itt töltötte az éjszakát, de vajon aludt egyáltalán? Kikászálódott az ágyból, és nyöszörögve elindult a ruhásszekrény felé. Kitúrt egy pólót és egy farmert, de a melltartóval és a bugyival nem vesződött. Gabe úgysem akart rajta bugyit látni. Egy táskába begyömöszölt pár ruhát, meg a fel nem vett bugyit és a melltartót, aztán a fürdőbe ment, hogy a pipereholmijait bedobálja a táskába.
Amikor kiment a nappaliba, Gabe az ablaknál állt, és kibámult rajta. Megfordult, amikor meghallotta a lépteit.
– Kész vagy? Mia megrándította a vállát. Nem volt kész, de ez már mindegy volt. Gabe odalépett hozzá, és a hátára tette a kezét, miközben kimentek a lakásból. Pár perccel később betessékelte a kocsiba, és beült mellé. Amint a kocsi elindult, intett, hogy bújjon hozzá.
Átkarolta, és Mia felsóhajtott, amikor megérezte a testéből áradó melegséget. A mellkasára hajtotta a fejét, és behunyta a szemét. Arra számított, hogy majd alaposan kiosztja, és leszúrja azért, amiért felmérgesítette. De Gabe meglepően csendes volt, mintha pontosan tudná, mennyire kínozza a fejfájás.
Megpuszilta a fejét és simogatta a haját.
– Ha hazaértünk, majd adok valamit a fejfájásodra – mormolta.
– Enned is kell. Majd készítek neked egy könnyű reggelit.
Mia bizsergést érzett az öle mélyén, amely aztán elindult felfelé a szívéig. Könnyű volt átadnia magát ennek a csodás álomképnek, mert Gabe mellett valóban mesés élete volt. Tökéletesen gondoskodott róla. Minden óhaját leste. Követelőző volt, ez tény, de nem önző.
Könyörtelenül elvette, ami kellett neki, de rengeteget adott cserébe. Nem csak anyagilag, érzelmileg is, bár ezt biztosan tagadta volna. Majdnem elszundított, mire megérkeztek Gabe lakásához. Gabe kiszállt, és Mia meglepődött, amikor benyúlt érte és a karjába vette. Így vitte be a lifthez. Mia helyezte be a kezelőbe a kártyát, és hozzásimult, miközben felmentek.
A nappaliban Gabe óvatosan letette a kanapéra, aztán a hálószobából párnát és takarót hozott neki. Bebugyolálta, majd kiment a konyhába. Egy pohár tejjel és egy tablettával a kezében tért vissza. Mia fintorgott, amikor meglátta és kérdőn nézett rá.
– Ez majd segít a fejfájásodon. De előbb igyál egy korty tejet. Ha éhgyomorra veszed be, szédülni fogsz tőle.
– Mi ez? – kérdezte Mia gyanakvón.
– Nem adnék neked semmit, ami árthat. És biztosíthatlak, hogy az irodában nem csinálunk szúrópróbaszerű drogteszteket, szóval nyugodtan beveheted.

Mia elmosolyodott, már amennyire sajgó fejfájása mellett telt tőle. Megivott fél pohár tejet, bevette a bogyót, aztán megitta a többi tejet is, és visszaadta Gabe-nek a poharat.
– Helyezd magad kényelembe. Készítek egy kis harapnivalót és majd itt bent eszünk.
Boldogan hagyta, hogy Gabe kiszolgálja. Felhúzta a takarót az álláig, és elnyúlt a párnákon, amelyekkel Gabe körbebástyázta. Ha így bánik vele, valahányszor felmérgesíti, akkor gyakrabban kellene ezt tennie vele. Nem mintha tudta volna, hogy egyáltalán mivel borította ki. A gyógyszer épp hatni kezdett, mikor Gabe bejött a tálcával. Ahogy múlt a fájdalom, lassan eufórikus boldogság lépett a helyébe, mely kellemesen elárasztotta az egész testét.
– Jobban vagy? – kérdezte lágyan Gabe, mikor melléült.
– Igen, köszönöm. Nagyon jó vagy hozzám, Gabe.
Némán nézték egymást egy pillanatig. Aztán Gabe ajka elkeskenyedett.
– Nem fogod ezt mondani, miután előveszlek azért, amit tegnap este műveltél.
Mia felsóhajtott.
– Mit műveltem? Nem sok mindenre emlékszem, csak arra, hogy amikor hazaértem, ott vártál, és dühös voltál rám. Mégis miért?
Gabe a fejét csóválta.
– Nem hiszem el, hogy ezt még meg kell kérdezned.
Mikor Mia szólni akart, leintette.
– Most egyél. Majd megbeszéljük, ha befejezted a reggelit és jobban leszel.
Odanyújtotta neki a tányért, amelyen egy pirítós volt és krémsajt, meg egy kis tálkában friss, felkockázott gyümölcs.
Mia habozva nézte, nem volt biztos benne, hogy a gyomra bármit is be tud-e fogadni most. Óvatosan beleharapott a pirítósba, mert a száraz kenyér bizalomgerjesztőbb volt, mint a szaftos gyümölcs.
Előző este nem is vacsorázott. Éhgyomorra ivott annyi alkoholt?
Nem csoda, hogy szétcsapta az arcát.
– Éhen halok – motyogta.
Gabe türelmetlenül felsóhajtott. – Ettél egyáltalán valamit az este, mielőtt megittad azt a rengeteg szeszt?
Mia a fejét ingatta, és várta a dühös reakciót.
– A fenébe is, Mia! Úgy tűnt, mintha Gabe még mondani akart volna valamit, de összeszorította a száját, és elfordította a fejét a saját tányérja felé. Mia csigalassúsággal nyámmogott. Amúgy sem akart kapkodni, de tudta, hogy ez már csak időhúzás. Minél tovább eszeget, annál később fogja Gabe leharapni a fejét.
– Most már fejezd be az evést, Mia. Csak az elkerülhetetlent próbálod elodázni.
Mia morgott magában, aztán letette a tányérját a dohányzóasztalra. – Még mindig nem értem, min vagy ennyire kiakadva. Becsíptem egy kicsit, nagy ügy! Biztos vagyok benne, hogy veled is előfordult már az életed soron egyszer-kétszer.
Gabe is letette a tányérját és előrecsúszott a kanapén, hogy Mia szemébe nézzen.
– Azt hiszed, ezért vagyok mérges?
Mia széttárta a kezét.
– Vagy ezért, vagy mert bulizni mentem a barátnőimmel. Akárhogy is, a reakciód kissé eltúlzott.
– Eltúlzott – ismételte meg Gabe. Nagy levegőt vette, szeme idegesen villogott. Hátrasimította a haját, és megrázta a fejét.
– Fogalmad sincs, ugye?
– Világosíts fel, kérlek.
– Tudtam, hogy bulizni mész a lányokkal. De nem is értem, miért nem mondtad meg rögtön az igazat. Azt hitted, nem foglak elengedni?
Tudom, hogy hiányoznak neked a barátaid.
– Ezért vagy mérges? Nem tudom, miért nem mondtam meg. Talán attól tartottam, hogy nem akarod majd, hogy elmenjek.
– A francba is, nem ez dühített fel – bökte ki Gabe.
– A sofőröm hívott, hogy nem szóltál neki, hogy vegyen fel. Nem voltál otthon sem, ezért csak arra tudtam gondolni, hogy taxival mentél el, a barátnőiddel, valami klubba. Kísérő nélkül. Aztán beszállsz egy taxiba, hajnali kettőkor, isten tudja, kivel, vagy egyedül, olyan részegen, hogy alig állsz a lábadon.
Mia elképedve bámult rá. Erre egyáltalán nem számított.
– Most nem arról van szó, hogy a tulajdonom vagy, vagy hogy engedélyt kell kérned tőlem arra, hogy elmehess bulizni. Arról van szó, hogy felelőtlen voltál. Halálra idegeskedtem magam, mert nem tudtam, hol vagy, biztonságban vagy-e. Nem válaszoltál a hívásaimra, sem az üzeneteimre, így még a sofőrömet sem küldhettem eléd, hogy várjon meg. Mivel nem is reagáltál semmire, azt hittem, már holtan fekszel valami sikátorban!
Mia iszonyú bűntudatot érzett. Basszus, Gabe-nek igaza volt! Aggódott érte, komolyan féltette, nehogy valami baja essen, miközben ő önfeledten bulizott és jó alaposan bepiált.
– Sajnálom – mondta lágyan.
– Nem gondolkodtam. Úgy értem, ez eszembe se jutott.
Gabe morcosan nézett rá.
– És teljesen egyedül jöttél haza. Mi lett volna, ha nem vagyok ott? Feljutottál volna a lakásba, vagy elájulsz és kiterülsz a járdán?
– Caroline valaki mással ment haza – felelte halkan.
– Ő hívott nekem taxit.
– Legalább ennyit megtett – jegyezte meg Gabe mérgesen.
– Fel kellett volna hívnod. Elmentem volna érted, akármilyen késő is van. Mia szívét melegség töltötte el. Őszinte aggodalmat látott Gabe szemében, nem csak haragot és ingerültséget. Tenyerébe vette Gabe arcát, és megcsókolta.
– Sajnálom – ismételte el újra.
– Meggondolatlan voltam.
Gabe végigsimított a nyakán és megfogta a tarkóját, úgy tartotta a fejét a szájától csupán néhány centire.
– Csak ne forduljon elő még egyszer. Nem ok nélkül adtam melléd a sofőrt. Nem csak az a dolga, hogy munkába fuvarozzon. Ha valahová menni szeretnél – bárhová –, hívd fel. Megértetted? És ha még egyszer előfordulna, hogy ilyen helyzetbe kerülsz, engem hívj. Leszarom, hány óra van, felhívsz és kész. Ha engem nem érsz el, akkor a bátyádnak vagy Ashnek szólsz. Világos?
Mia bólintott.
– Most pedig mindkettőnknek szüksége van egy kis alvásra – mondta Gabe, miközben az arcát cirógatta.
– Te nem aludtál túl jól, én meg szemhunyást se. Most csak arra vágyom, hogy bevigyelek az ágyba és átöleljelek, míg pihenünk. Ha majd jobban leszel, elnáspángolom a csinos kis feneked azért, mert halálra kellett aggódnom magam miattad.

Csajozási tanácsok

fel